Mint sok-sok ember visszatér a gyökereihez, ez történt velünk is. Családunk régi monori ősökkel dicsekedhet. Már üknagyapám, talán a szépapám is szőlőbirtokokkal rendelkeztek. Völgykút, Lapos-Hegy, Tete, Forrás-dűlő ahol szőlőterületeink voltak. Ezek a szőlők, mind tőkeművelésűek, sok kézi munkát igénylőek voltak.
Édesapám már korán befogott a munkába. 5-6 évesen már a támasztó karóktól vágtam el a közözőt, 10-12 évesen már a szőlőt metszettem. Amikor a permetezőgépet is elbírtam, bizony permetezni is kellett.
Mind minden fiatalnak, így nekem sem ez volt az álmom. A pályám is az ipar, a gépészet felé igazodott. Édesapám halála után én örököltem meg a strázsa-hegyi öreg pincét. Hosszan nézegettem, hogy mi legyen vele. Eladjam? Lebontsam? Nagy kérdés volt, hogy ebből a pincéből hogyan lehetne egy elfogadható épületet varázsolni. Végül az ujjá építés mellett döntöttem. Ide hívtam meg barátaimat, üzletfeleimet egy-egy kellemes borozásra.